Önirányítás

Tartalmas beszélgetés, gondolatok kicserélődése és azok más szemszögből való megközelítése.
Talán ez az, amivel össze lehet foglalni, hogy mi történik egy Filo-Café alkalmon.

Aktuális témánk az hála. Ha mondanivalód vagy kérdésed van, amire a választ szeretnéd társaságban keresni a témával kapcsolatban, itt a helyed! Találjuk meg az utat egymáshoz a kusza útvesztő sötét járataiban!

Ismerd meg a sztoikus lelki viszonyulást egy Facebook elő előadáson keresztül, amely segíthet megbirkózni a változó életkörülményekkel! Eredményességét több száz év tapasztalat és modern kutatások is igazolják.

Gyakran társítjuk a szabadságot a repülés képéhez, ami látszólag fityiszt mutatva a gravitáció törvényének, könnyeden oldja fel a tömegvonzás „súlyos” béklyóját. Talán sokszor érezzük mi is, hogy valami „lehúz”, a cselekedetekben korlátozva vagyunk és bármekkora erőfeszítés árán sem tudjuk azt csinálni, amit szeretnénk, miközben úgy gondoljuk, hogy mások bármit szabadon megtehetnek. Valóban így lenne, vagy csak mi képzeljük ezt, miközben a többiek is érzik ezeket a korlátokat, és sóvárogva néznek megint másokat, hogy ők azt tehetnek, amihez csak kedvük van?

Ha csalódunk valakiben, akkor jó, hogyha tudatosítjuk - tanítják a sztoikusok, - hogy valójában nem az illetőben csalódunk, hiszen ő a saját természete szerint cselekszik, hanem abban a képben, amit alkottunk róla. Ez az, amiről a csalódás pillanatában kiderül, hogy nem felelt meg a valóságnak. Ha ezért az illetőt hibáztatnánk, az olyan lenne - fogalmazza meg Marcus Aurelius egyik rövid elmélkedésében - , mint ha egy fügefától várnánk el, hogy olyan gyümölcsöt teremjen, amiben nincs lé, vagy egy csecsemőtől várnánk el, hogy ne sírjon.

• Agyféltekék összekapcsolása kineziológiai módszerekkel
• Kulcs a hatékony tanuláshoz és problémamegoldáshoz: elemzés és lényeglátás egysége
• A jobb agyfélteke erői: kreativitás és szépség, empátia és boldogság, „itt és most” élni

Mi a közös az igazán nagy hatású tudósok, politikusok vagy éppen vállalati vezetők szokásaiban? Többek között az a mód, ahogyan céljaikhoz, időbeosztásukhoz, emberi kapcsolataikhoz vagy éppen a nagyobb nehézségeikhez viszonyulnak.

A félelmek bennünk vannak, érzelmeinkben és azokban a pusztító érvelésekben, amelyek meggátolják a cselekvést. Éppen ezek a belső, lelki félelmek bénítják meg az embert. A belső félelem teszi félelmetessé a külső dolgokat. Mit kezdjünk a félelmeinkkel? Vizsgáljuk meg őket, és meglátjuk, hogy úgy tartanak bennünket fogva, mint valami ragadozó mancsai. Az egyetlen szabadulási lehetőség maga a cselekvés, a kimozdulás a tehetetlenségből.

Van egy apró, mindennapos kis cselekedet, amely megállásra és elgondolkodásra késztetett a minap. Hogy miért? Mert az ember hajlamos megszokni azt, amit naponta ismétel. És mert gyakran csak akkor ébred rá valaminek az értékére, amikor épp a hiányával szembesül. Ez a kis tett a köszönés. Miért köszön az ember? Mi a köszönés jelentése és jelentősége?

Semmi sem olyan természetes az ember számára, mint maga a természet. Azonban nem filozófiai értelemben természetes – azaz, hogy minden megfeleljen az evolúciónak és az isteni törvény jól kidolgozott tervének –, hanem emberi értelemben, vagyis hogy minden az embert szolgálja. Minden csak őérte van, azért, hogy mindenből hasznot húzhasson. Minden, ami együtt él velünk a természetben, a rendelkezésünkre áll.

A lelki nagyság egyik különleges formája az, ha ismerjük saját gyengeségeinket. Ha viszont semmibe vesszük őket, akkor nem csupán ostoba hiúságunknak adjuk tanújelét, hanem azt is bizonyítjuk, hogy soha nem is leszünk képesek felülmúlni gyengeségeinket. Aki képes felismerni gyengeségeit, arra is rá tud jönni, hogyan javíthatja ki és helyettesítheti őket erősségeivel. Mi egy hiba? Nem lehet mindig bűnnek, torzulásnak tartani a hibákat, mert legtöbbször nem ennyire súlyos a helyzet. Egy hiba szinte mindig valamilyen űrt, hézagot jelent, ahol valami hiányzik.