Filozófia

A szeretet, szerelem erejéről tartottak előadást Tajvanon az Új Akropolisz Filozófiai Iskola tagjai. A beszélgetésen a résztvevők a szeretet két típusát különböztették meg, és közösen kerestek bárkinek latba vethető stratégiákat arra, hogy a minden emberben ott rejlő nemes érzelmeket hogyan lehet ápolni, tartóssá tenni.

Felgyorsult a világ, rohanunk reggel-este, ezerrel pörög az élet. Ha kicsit is megállunk, és nem forog a mókuskerék, olybá tűnhet, hogy szinte nem történik semmi. És az is megeshet, hogy ha elmerengünk valamin vagy szemlélődünk egy keveset, a környezetünk szóvá teszi, mondván: „Neked van időd gondolkodni?”, „Ráérsz majd az élet dolgain akkor filozofálni, ha nyugdíjas leszel”, „Gondolkodni luxus, mikor annyi a dolog, hogy meghalni sincs időnk”.

Az Új Akropolisz chicagói központja egy helyi középiskolával együttműködve online workshopot tartott a diákoknak „Ki vagyok én?” címmel. A Global Citizen Experience Highschool célkitűzése, hogy az itt tanulók arról is képzést kapjanak, hogyan tehetünk valamit egyénként és közösségként társadalmunk legégetőbb problémáinak megoldásáért.

A fenti címmel látott napvilágot a nemrégiben magyarul is megjelent, új Noam Chomsky-kötet. A „legtöbbet idézett szerzőként” emlegetett amerikai nyelvész, filozófus, aktivista az emberiséget szerinte fenyegető két legnagyobb veszélyről értekezik: a nukleáris fegyverkezésről, és arról, hogy az ember tevékenysége immár földtörténeti léptékű változásokat idéz elő a bolygón.

Az Új Akropolisz tajvani központjában az inkákról tartottak előadást. Ez az ősi kultúra számos olyan értéket tudhatott a magáénak, amelyeknek korunk civilizált embere olykor mintha híján volna. Úgy tartották, hogy népük minden lelke összetartozik, ezért megélhették azt a magasztos értést, hogy részei valami nagyobb egésznek, mint csupán a saját entitásuk.

A mozgás különböző formákban ugyan, de a természet minden szintjén jelen van. Ősi tanítások szerint minden él, és az élet egyik fontos jellemzője a mozgás; az ásványok tágulással-összehúzódással, a növények növekedéssel, az állatok ösztön-érzelmekkel mozognak. És az ember? Milyen szintű mozgásokról beszélhetünk az ember esetében? Mi lehet a célja ezeknek a mozgásoknak? Van-e helye a mozdulatlanságnak, ha igen, milyen formában, mikor és miért?

Május 20-án Székesfehérváron.

Móhandász Karamcsand Gándhí életelveinek és ezekhez hű életmódjának köszönhetően vált a békés ellenállás jelképévé és egyben az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakjává az 1920-as években. Gándhí és családja – kisebb megszakításokkal – huszonegy évet töltött Dél-Afrikában, és ez alatt az idő alatt érlelődött meg benne az erőszakos módszereket kerülő későbbi forradalmár, a népe felszabadításáért küzdő, békés harcos elképzelése.

A jelenlegi társadalmunkban sokan magányosan élik életüket, ahol a többi ember nem segítő-, hanem vetélytárs. Ám közösségi lények vagyunk, elemi igényünk tartozni valahová, ahol elfogadnak minket. A család, egy jó munkahelyi közösség vagy a közös érdeklődés alapján szerveződő csoportok ugyan oldják a magány feszültségét, de csak erre való egy valóban értékes társulás? Hogyan és miben tudja az egyént segíteni a közösség, és megfordítva, a tagok hogyan lehetnek a csoport javára?

Április 29-én Székesfehérváron.

Budapesten az Új Akropolisz tagjai „Szabadnak lenni” címmel filozófiai kerekasztal-beszélgetést tartottak a 8. kerületi Műterem Kávézóban április 16-án 16.00 órától. A négy asztalnál a moderátorok elsősorban arra ügyeltek, hogy a körben ülők meghallgassák egymás gondolatait, és célként ne a másik meggyőzése, hanem a többiek nézeteinek megismerése lebegjen a szemük előtt. A beszélgetést változatlan előadókkal később a filozófiai iskola Rigó utcai központjában is megtartják.

Az Új Akropolisz a portugáliai Bragában előadással egybekötött beszélgetést tartott „A Barlang allegóriája: hitelesnek lenni az árnyékok világában” címmel. Platón Barlangmítosza olyan időtlen kérdésekkel foglalkozik, mint hogy kik vagyunk, honnan jövünk és hová akarunk eljutni.